Az Erő sötét oldala Kft.

Az Erő sötét oldala Kft.

Csillagok háborúja: Az ébredő Erő (Star Wars: The Force Awekens) – japán feliratos előzetes; javított változat (2015)

„A jókedvű emberek tele vannak ötletekkel.” (Li Taj-po)

Az előzményekből sok m minden kiderülhet egy célzatosan IDE irányzott kattintással!

Az előzetesünk nyitóképe pedig sok-sok sejtelmes gondolatot indíthat el a kíváncsi és türelmetlen rajongóban

Nos hát, örömmel jelenthetem, hogy időközben – mára már – mi is megnéztük a filmet, A Filmet, amire az egész világ, s benne picinységünk is, már hónapok óta várt. A Csillagok háborúja-ciklus mindenféle sorrendben hetedik epizódját – a cselekmény szempontjából, és az elkészítés időrendjében is hetediket. Mondjuk, önmagában már ez is egy kuriózum, hiszen ebben a sorozatban eddig ilyen kettős egybeesésre még nem volt példa.

Megnéztük a filmet, de én egyelőre kritikát írni még nem akarok róla, addig még teljen el egy kis idő (talán sok is…), hogy leülepedjenek bennem a látottak, illetve, hogy alkalmam és lehetőségem engedi, néhányszor megnézzem még. Úgy azért csak könnyebb kritikát írni, mint így, az esetleges első labdákat lecsapni, nyilvánvaló dolgokat elősorolni. Bevallom, elkeserít egy kicsit, hogy elolvastam már néhány kritikát, s meghallgattam még néhányat különböző video- és audioblogokban, s habár a magyar filmkritikáról sohasem voltam különösebben nagy véleménnyel, ebbéli nézetem és meggyőződésem újfent beigazolódott. Hiszen a többség annak kimondásánál, hogy tetszett neki a film, nem nagyon jut tovább, s emellett még elősorolnak néhány evidenciát, néhány olyan nyilvánvaló dolgot, amit többnyire sejteni és tudni lehetett előre is. Valódi értékítéletet megjelenő kritikai hang azonban az elmúlt napokban még nem szólalt meg magyar nyelven, ezért, ha az itt mondottaknál többre nem lennék képes, akkor inkább nem is írok majd kritikát erről a filmről. Ami (vagyis az ebbéli önmegtartóztatás…) persze azért sem esik majd különösebben nehezemre, mert egyáltalán nem tartom magam kritikusnak. Csak hát itt van most nekem ez a blog… Engem ilyen esetekben egyébként is sokkal jobban érdekelnek az esztétikai szempontok, de azt meg valahogy túl nagyképű dolognak tartanám, hogy azt mondjam magamról valaha is, hogy esztéta volnék. Igen, tanultam egyetemi szinten esztétikát, vizsgáztam is belőle. S ahogy Milan Uzelac tanár úr mondogatta rendszeresen, neki meggyőződése, hogy esztétikát csak a filozófia doktorai taníthatnak. Ebből én akkoriban kisebbségi kérdést csináltam magamban (mert ez volt az akadálya például annak is, hogy magyarul tanuljam ezt a tárgyat, és magyarul vizsgázzak esztétikából; mindezt szerbül kellett megtennem épp ez a gondolatmenet miatt…), most azonban nem politikai célzattal emlegetem fel. Egyszerűen csak azért keveredik most ide, mert igazából filozófus sem vagyok. Tehát Milan Uzelac tanár úr szerint az esztétika filozófiai kategória, abba meg aztán különösképp csakis önjelölt módon árthatnám bele magam. De hagyjuk is most ezt…

Már csak azért is, mert egyelőre nem tervezek kritikát írni erről a filmről. A továbbiakig meghagyom ezt a dicsőséget és az élményt másoknak!

Maradjunk mi csak szépen itt, ebben a blogban az előzmények feltárásánál. Vagyis annál, hogy összegezzük, mit lehetett előre tudni, sejteni, megismerni Az ébredő Erőről. S annál, hogyan készültünk erre a filmre…

Amelyet aztán ma végre megnéztünk.

Mozizásunk bizonyítékai, avagy a belépőjegyeink:

Ja igen, ebből kiderül az is, hogy 3D-ben néztük…

Nézzük csak – tíztől a tizenhármasig voltak a mieink a helyek a nyolcadik sorban:

Itt ültem én

Ez volt feleségem helye…

Itt foglalt helyet a lányunk

Mellette pedig a barátja (aki nem a pasija, kéretik nem gúnyolódni, vagy provokatív módon félreérteni, félreértelmezni a helyzetet…)

De mindezek mellett ne feledkezzünk meg a szokásos indokolatlanságainkról sem, amelyek miatt pedig egyáltalán nem szoktunk, és nem is állna sem érdekünkben, sem szándékunkban magyarázkodni:

Szóval, hogy továbblépjünk végre ezen is, s elsősorban önmagunkon, nos, az ukrán Darth Mikolájevics Vaderről meséltem tegnap. Szorosan a fentiekhez kapcsolódik, hogy ugyancsak róla írtam aztán később egy újabb cikkemben is:

Csubakka bilincsben

A fél világ (vagy talán annál is több…) a Csillagok háborúja filmeposz újabb epizódjának bemutatójára készül: az alkotás december 18-tól látható a mozikban, a jegyárusítás múlt heti megkezdése pedig világszerte gondokat okozott az online értékesítésben. Persze, hiszen ma már nem tapossák le egymást a rajongók a pénztárak előtti sorokban, s a fanatikusok sem verekszenek össze, nem pofozzák fel egymást, mint a megboldogult „hőskorban”, hanem az internet előtt ülve igyekeznek egymás elé vágni, holmi soronkívüliséget kiügyeskedni, kihackerkedni, vagyis kihekkerkedni maguknak…

Én is az elsők között vettem meg a jegyet – néhány kattintással – az egész családnak. Talán éppen ezért is töltött el aggodalommal, hogy azt olvastam a híradásokban, hogy az ukrán rendőrség Odesszában őrizetbe vette Csubakkát. Egyáltalán, mit keres egy szőrös vuki Ukrajnában, hogy kerülhetett Csubakka a Kashyyyk bolygóról ide, a Földünkre?!

Az ukrán Csubakka persze nem egy vuki a messzi, messzi galaxisból… Ő csak egy szőrös jelmezbe öltözött ember innen a szomszédból. Vásári komédiás, cirkuszi mutatványos… Ugyanis teljes egészében a Csillagok háborúja filmeposz elemeire építi arculatát az Ukrán Internet Párt, amelynek vezetője egy Darth Vader nevű „politikus” – gyenge választási szereplései miatt azonban egyelőre nem válhatott „nagyúr” belőle –, állandó kísérői, vagyis testőrei a birodalmi rohamosztagosok, Csubakka pedig a politikai szervezet egyik jelöltje volt a korábbi választásokon, s olyan díszes társaságban szerepelt a szavazócédulákon, mint Yoda mester, Palpatine és Padme.

Vasárnap, a helyhatósági választásokon Darth Vader sofőrjeként tűnt fel Csubakka a dél-ukrajnai Odesszában, ami egybevág a filmbéli figura vonásaival is, hiszen a sorozatban ő Han Solóval (Harrison Ford) röpköd a világűrben a Millennium Falcon, vagyis az Ezeréves Sólyom – a leggyorsabb ócskavas a galaxisban – fedélzetén navigátorként, másodpilótaként. Persze az autó, amellyel Darth Vader vasárnap a szavazóhelyre érkezett, akármilyen luxuskocsi legyen is (ezt nem részletezték a híradások), képtelen lett volna a fénysebesség másfélszeresével repülni. Talán ezért is történhetett meg, hogy az ukrán rendőrök könnyűszerrel feltartóztatták, nem úgy, mint a filmben, ahol – a hiperhajtóműnek hála – sikerrel megszöktek a birodalmiak elől.

Az Ukrán Internet Párt vezetője – aki kizárólag csak Darth Vader-jelmezben jelenik meg a nyilvánosság előtt – a választási bizottságnál az Erő sötét oldala Kft. igazgatójaként regisztráltatta magát. Kísérőjét is éppen azért állították elő a rendőrök, mert csak annyit közölt, hogy ő Csubakka, de nem volt hajlandó megmondani a valódi, polgári nevét, nem adta át az iratait, s az őrsre sem tartott önként az egyenruhásokkal. Dulakodás kezdődött, Csubakkát végül nagy nehezen megbilincselték. Csak hát a Csillagok háborúja-filmekből tudjuk azt is, hogy akármilyen játszmáról legyen szó – akár politikairól is –, egy vukit mindig hagyni kell nyerni. Nehezen viseli ugyanis a vereséget, ami végzetes lehet a játékostársak számára.

A bonyolult ukrán választási rendszer miatt a hivatalos eredményekre még várni kell, mégsem valószínűsíthető, hogy az Ukrán Internet Párt különösebb sikert ért volna el. Már csak azért sem, mert az Erő sötét oldala bizony már huzamosabb ideje zavart okoz a közigazgatásban, átjárja az országot, s annak is elsősorban azokat a részeit – Donyeck és Luhanszk megyét –, amelyekben a polgárháborús helyzet miatt ezúttal meg sem tartották a voksolást. Akármennyire is viccről legyen hát szó, az átlagos választók nagy valószínűséggel sokkal fogékonyabbak arrafelé manapság a kevésbé sötét gondolatokra...

(Magyar Hírlap, 2015. október 28.)

Jegyértékesítés… Bizony, nagy volt a káosz, pánik, hisztéria… Épp egy héttel korábban jelent meg erről is egy cikkem:

Feltűnnek majd a régi karakterek is a Csillagok háborúja új epizódjában

A galaktikus erő máris megébredt

Több országban, így az Egyesült Államokban és Magyarországon is összeomlott az internetes jegyértékesítési rendszer, miután hétfőn elkezdődött a Csillagok háborúja című filmeposz új epizódjának bemutatójára a belépők értékesítése.

Az ébredő Erőt (The Force Awakens) december 18-tól vetítik a mozik világszerte, a sorrendben harmadik előzetes alapján – a korábbiakkal összevetve – a rajongók igyekeznek összerakni, hogy várhatóan hogyan alakul majd az új epizódban a kultikus történet folytatása. A filmben megjelenik az idős Han Solo (Harrison Ford) és Csubakka is, az egyik jelenetben pedig – sisakjának képével – a filmeposz egyik legmarkánsabb karakterét, Darth Vader emlékét is megidézik. De ugyancsak rá utal ez a mondat is: „Az Erő mindig is része volt a családomnak. Az apámban is erős. Bennem is. A nővéremben is. És benned is megvan ez a képesség” – mondja Luke Skywalker, azt azonban majd csak karácsonykor tudhatjuk meg, hogy kihez beszél ebben a jelentben.

Miközben a rajongók izgulhatnak a hetedik Star Wars-epizód cselekményének további alakulása miatt, a producerek is elégedetten dörzsölhetik a markukat, hiszen már a jegyértékesítés első napján minden eddigi rekord megdőlt. Az amerikai IMAX filmszínházlánc közölte, hogy a jegyértékesítés első napján, vagyis hétfőn hat és fél millió dollár – vagyis csaknem 1,8 milliárd forint – értékben adtak el belépőket, ami azért is különleges rekord, mert korábban, a hasonlóan nagy érdeklődéssel várt alkotások bemutatója előtt a csúcsérték egymillió dollár körül mozgott. Nem kisebb az érdeklődés hazánkban sem: a film magyar forgalmazója, a Fórum Hungary közölte, hogy hétfőtől tegnap délutánig több mint negyvenkétezer jegy kelt el.

(Magyar Hírlap, 2015.október 22.)

Aznap még egy filmes eseményre, egy érdekes jubileumra (hmmm… igen, talán nevezhetjük ezt akár jubileumnak is…) figyelt a nagyvilág, amiről egy rövidebb, kis „csatolt írásban” mi is megemlékeztünk:

Fluxuskondenzátor

Megérkezett Marty McFly a múltból a jelenünkbe

Itt járt tegnap Marty McFly, de csak kevesen vették észre a filmtörténeti (közel)múltunkból a jelenünkbe csöppent legendás hőst, vagyis a nyolcvanas években készült, Vissza a jövőbe című filmtrilógia központi alakját. A Robert Zemeckis nagyszerű rendezésében, Michael J. Fox és Christopher Lloyd főszereplésével készült film cselekménye szerint ugyanis 2015. október 21-én érkezik meg – az ő szemszögéből nézve – a „jövőbe” Marty McFly, hogy megmentse családját (képünkön az időgép számlálója). Az alkotás azóta kultuszfilmmé vált, annak ellenére is, hogy az 1985-ben a jelenünkre elképzelt technikai fejlettséget még nem értük el. Mégis, olyan műszaki csodákat köszönhetünk a filmtrilógiának, mint a légdeszka vagy fluxuskondenzátor, utóbbi megépítésén a valóságban is elkezdtek dolgozni a tudósok. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen egy másik, ugyancsak kultikussá nemesedett tudományos-fantasztikus filmeposz, a Star Trek is több későbbi jelentős műszaki fejlesztéshez adott ötletet. A Vissza a jövőbe a napokban ismét megtekinthető a magyar mozikban is.

(Magyar Hírlap, 2015.október 22.)

Hát igen, mi otthon, Vajdaságban, mindig úgy fordítottuk ennek a filmnek a címét, hogy Visszatérés a jövőbe. Tehát nem Vissza a jövőbe… De ha egyszer már van hivatalos, vagy legalábbis hivatalosnak tekinthető (mert alapvetően mégis mi, vagy ki határozná meg, hogy mi lehet egyik-másik film hivatalos címe???...) magyar címváltozata az alkotásnak, akkor azt kell használnunk, és punktum. Kevés kivétellel tartom is majd magam ehhez, ha egyszer még majd lesznek ennek a blognak mindenféle hagyományai…

Lényegét tekintve azonban egy alkalmi összeállítással készültünk mi is a december 18-i mozistartra.

Tíz év után folytatódnak a jedik csodálatos kalandjai

Az Oscar-gálánál is nagyobb esemény volt az új Csillagok háborúja film hollywoodi díszbemutatója

Elérkezett végre a nagy nap! Holnaptól látható a mozikban világszerte a Csillagok háborúja űreposzának legújabb nagyfilmje, Az ébredő Erő. Soha nem látott érdeklődés előzte meg a filmet, minden jegyeladási rekord már a belépők árusításának első napján megdőlt.

A rohamosztagosok is az űreposz folytonosságát testesítik meg, hiszen a történetek állandó szereplői, s már a védőruhájuk alapján megállapítható, hogy a történetfolyam melyik szakaszában játszódik a cselekmény (eredeti képaláírás a Magyar Hírlap 2015. december 17-i számából)

Amióta 1977-ben elkészült az első Star Wars film – amelynek George Lucas rendező később az Egy új remény alcímet adta –, valóságos megamitológia épült a cselekményére. Világszenzáció volt akkoriban egy ilyen alkotás az újszerűen ható trükkjeivel, a szerethető szereplőivel, a gonoszság mindent felülmúló megtestesítőjeként megjelenítő félelmetes Darth Vaderrel, aki rajongók ezreinek okozott rémálmokat, s azóta már nemzedékek nőttek fel ezeken a történeteken. S habár a Csillagok háborúja-sorozat középpontjában a hat mozifilm áll, történetét ezer meg ezer szálon bonyolították tovább könyvekben, képregényekben, rajzfilmekben, de még videojátékokban is. Így épült fel az a megamitológia, amelynek ma nyílik meg a legújabb fejezete, mintha újabb mítoszokat hoznának létre az alkotók. S vélhetően hoznak is.

A laikusok és a szakma

A filmművészet századik születésnapján, 1995-ben – annak emlékére, hogy egy bizonyos francia testvérpár, Auguste és Louis Lumière egy évszázaddal korábban készítette el a mozgókép rögzítésére és vászonra vetítésére, valamint a felvételek másolására egyaránt alkalmas szerkezetét, amelyet kinematográfnak nevezett el, és ezzel 1895. december 28-án Párizsban megtartotta a világtörténelem első nyilvános, kereskedelmi célú filmvetítését, s azóta is ettől a naptól számítjuk a mozi és a film történetét – a rangos és jelentős jubileum alkalmából számtalan összegzést, rangsort, értékelést, elemzést készítettek szakértők, kritikusok, újságírók. Talán laikusok is. Persze. Őket sem szabad elhanyagolni vagy lekicsinyelni. S a Csillagok háborúja – Egy új remény volt az a film, amely a legtöbb ilyen összesítésben az első helyen végzett, mint „minden idők legjobb filmje”.

Esendők, naivak is lehetnek

Nem lehet persze pontosan meghatározni, hogy melyik „minden idők legjobb filmje”, nincs erre objektív mérce, s ezernyi szubjektív tényező befolyásolhatja, hogy ki és hogyan állítja össze a maga listáját, mert akár egymásnak ellentmondó vélemények is lehetnek szakmailag egyaránt megalapozottak. Mégis sokat jelent, hogy egymástól függetlenül több különböző szavazás is ezt az alkotást hozta ki a legmaradandóbbnak. Egy-egy fanatikus rajongót pedig úgysem lehet eltéríteni a meggyőződésétől, hogy csakis a rajongásának a tárgya – és semmi más! – lehet minden idők legjobbja, világelsője.

Amikor George Lucas 1977-ben, tehát csaknem négy évtizeddel ezelőtt elkészítette minden idők legeslegelső Star Wars filmjét, tulajdonképpen még csak egy alkotásban gondolkodott, izgalmas sci-fit akart forgatni, annak minden szükséges kalandelemével együtt, mégis emberit, olyan főszereplőkkel, akik halandó valójukban szerethetők, éppen csak egy kicsit szuperhősök, s ugyanakkor esendők és naivak is tudnak lenni, vagyis az összes pozitívumaik ellenére sem hibátlanok, nem legyőzhetetlenek. Szembesülve azonban a világsikerrel, később már arról kezdett beszélni, hogy ő tulajdonképpen egy sokrészes történetfolyamot képzelt el, amelynek az 1977-es film cselekménye nagyjából a közepén helyezkedik el. Később írta fel alkotásának főcímében, hogy Egy új remény, meg azt is, hogy negyedik rész, s ekkor kezdte lassan építgetni a mitológiát, amelyet világszerte több milliónyian annyira szeretünk.

A főmesemester dicsősége

Hamarosan elkészültek az újabb filmek – A birodalom visszavág 1980-ban és A jedi visszatér 1983-ban –, amelyekkel már valóban sorozattá változtatták a történetet. Ekkor azonban évekig úgy tűnhetett, hogy a Lucas által bejelentett előzmények, majd a történetnek A jedi visszatér utáni cselekménye után játszódó része mégsem készül el. Nagy volt azonban a közönség nyomása, ha a főmesemesternek járt a szája, akkor immár a rajongók elvárták, hogy tartsa is magát ahhoz, amit korábban elkotyogott. Meg persze – nem szabad ezt sem letagadni – közbeszólt az üzleti érzék is, amely bizony felmérte, hogy ezzel a témával újabb kasszasikereket lehet elérni. Vagyis: a Csillagok háborúján még bőven van bőr, amit le lehet nyúzni. De nem baj, mert a rajongók el is várják az újabb és újabb részeket.

Így hát 1999-ben elkészült a Baljós árnyak – a cselekmény alapján a történet első része –, majd 2002-ben A klónok támadása, és végül 2005-ben A Sith-ek bosszúja. Ezzel Lucas beváltotta ígérete előzményfilmekre vonatkozó részét. De még adós maradt a folytatással, a hatodik epizód utáni eseményekkel. Az űreposz történetfolyamának ezt a fejezetét lapozzuk fel holnap – a legszerencsésebbek már ma este, éjfél után – a mozik nézőterén, s annak alapján, amit az előzetesekben láttunk, méltán számíthatunk arra, hogy ezúttal sem ér bennünket csalódás. Lucas egy kapitális nagymester, immár negyven esztendeje minden közönségigényre ráérez. Vagy megteremti magának… Ahogy a csodálatos űrkalandokat is megálmodta.

A kedvezményezett

Daniel Fleetwood magával vitte a titkát a sírba

A texasi Daniel Fleetwoodnál az idén nyáron diagnosztizálták a ritka kötőszöveti rákbetegséget, amely igen gyorsan terjedt a szervezetében, orvosai csak néhány hónapot adtak neki, s nyilvánvalónak tűnt, hogy nem éli meg december 18-át, Az ébredő Erő moziba kerülésének napját. A halálos beteg férfi gyermekkora óta a Csillagok háborúja rajongója volt, ezért utolsó kívánsága az volt, hogy megnézhesse a még be sem mutatott új filmet. Felesége, Ashley Fleetwood az internetes közösségi portálokon kért és kapott segítséget: a Disney Stúdió, a Lucasfilm és Jeffrey Jacob Abrams rendező teljesítette a haldokló férfi kérését, és november elején az otthonában levetítette neki a film még nem végleges változatát. Két nappal később, november 10-én pedig megérkezett Daniel Fleetwood halálhíre, élt harminckét évet. Titkát magával vitte a sírba. Nyugodjék békében!

Adatbázis

– Hollywoodban hétfőn tartották meg Az ébredő Erő díszbemutatóját, ami nagyobb felhajtással járt, mint egy átlagos Oscar-gála, amire általában egy háztömböt szoktak lezárni. Ezúttal azonban a Hollywood sugárút öt háztömbnyi részét kerítették el;

– Elszánt rajongók már hetek óta sorban álltak a Los Angeles-i Kínai Színház (Chinese Theater) előtt, egyes jelentések szerint közülük az első fecskék a december 5-i hétvégén költöztek ki sátraikkal a filmszínház elé, és ott várták meg, hogy beengedjék őket a vetítésre;

– Cseppet sem véletlenül választották Jeffrey Jacob Abramst Az ébredő Erő rendezőjének, ugyanis neki már nagy tapasztalata van az űreposzokkal, két korábbi munkája egy másik, világszerte rajongók millióit elkápráztató sorozathoz, a Star Trekhez kapcsolódik – a 2009-es Star Trek és a 2013-as Star Trek – Sötétségben című alkotásokat jegyezte rendezőként;

– „A Csillagok háborúja a családokról szól, arról, hogy mit hagy maga mögött egy generáció, amivel a következőnek meg kell birkóznia” – mondta a díszbemutató után George Lucas;

– A korábbi Star Wars-filmek szereplői közül Az ébredő Erőben feltűnik Harrison Ford, Mark Hamill és Carrie Fisher;

– A Csillagok háborúja szinte hihetetlen hatással van a világgazdaságra, hiszen Az ébredő Erő premierje a tőzsdéken is éreztette hatását: egy százalékot meghaladó erősödést jeleztek a New York-i vezető indexek a kőolaj második napja tartó drágulására és egy nappal az új Star Wars-film díszbemutatója után, a Walt Disney Company árfolyama 3,5 százalékos pluszban zárta a keddi kereskedést;

– „Nem hiszem, hogy Az ébredő Erő végleg megváltoztatja Hollywoodot, ez merész állítás lenne, de azt igenis hiszem, hogy a Disneyt fogja megváltoztatni mindörökre” – mondta Bob Iger, a cég elnöke;

– Jeffrey Jacob Abrams rendező korábbi filmje, a Star Trek – Sötétségben bemutatója előtt is megengedte már egy haldokló rajongónak, Daniel Craftnak, hogy még a hivatalos bemutató előtt megnézhesse alkotását.

(Magyar Hírlap, 2015. december 17.)

Amikor meghallotta, hogy az új Csillagok háborúja-filmhez készítek egy előzetest a mozipremierre időzítve, Kiss B. László kollégám, mint nálamnál talán fanatikusabbnak is mondható rajongó, sietve jelentkezett, hogy ő is szívesen részt venne a munkában. Ilyesmit persze nem lehet visszautasítani (s őszintén megvallva, nem is kell…), ezért végül abban maradtunk, hogy ő készít az összeállításunkhoz egy áttekintést a filmeposz eddigi anyagi vonzatairól. Nos hát, így váltunk társszerzőkké – amikor az alábbi anyagot leadta:

Az Erő mindkét oldalán nagyra értékelik a pénztárak bevételét

Elővételben eddig nyolcvanmillió dollár folyt be

Az évszázad filmipari üzletét bukta el a Universal Pictures, amikor nemet mondott George Lucasnak a Star Wars ötletére. Pedig a lehetőség ott volt a cégvezetők kezében: 1971-ben szerződésük volt a rendezővel az Amerikai graffiti című filmre és a mára sokak által vallásként imádott űreposzra. Azonban az előbbi bemutatása után a Csillagok háborúja elkészítését a stúdió visszautasította. Ezután kopogott be Lucas a 20th Century Foxhoz. Őket sikerült meggyőznie, de dicséret vagy komoly pénzjutalom itt sem jár a cégvezetőknek. Persze a kezdetek kezdetén az ötletgazda sem sejthette, hogy ekkora sikert arat a sorozat. Mégis nagyon elszánt volt, és hitt a meséjében.

A Foxnál százötvenezer dollárt ajánlottak Lucasnak, de ő többet akart. Ment az alkudozás, és végül még a stúdiónál örülhettek annak, hogy a rendező elfogadta ezt az összeget – ami akkoriban nem számított kevésnek, de a film tizenegymillió dolláros költségvetéséhez képest mégis elenyésző –, viszont cserébe az övé lett az esetleges folytatások és a licenctermékek joga. Mindenki boldog volt, pedig a Foxnál ezzel a filmtörténet legjövedelmezőbb üzletétől estek el.

Az első rész világszerte hatszázhuszonkétmillió dollárt hozott a jegyeladásban. A klasszikus epizódok közül egyébként ez teljesített a legjobban. A tizenhat évvel később forgatott trilógia – amely az előzményeket mutatja be – epizódjai közül az 1999-ben készült Baljós árnyak teljesített a legjobban. Ennek költségvetése száztizenötmillió dollár volt, a nézők pedig kilencszáznyolcvannégymillió dollárt hagytak a mozikban. A hat rész eddig 4,4 milliárd dollárt, vagyis csaknem ezerkétszáznyolcvanmilliárd forintot hozott a Lucasfilm Ltd.-nek.

Ez nem kevés pénz, de George Lucas nem akart többet kivenni a sztoriból. Az eddig utolsó, A sithek bosszúja című mű után azt nyilatkozta, hogy ebben a történetben ennyi volt, ő nem csinál több Star Warst. A kaland mégis folytatódik. Persze most is a pénz győzött. A Disneynél rájöttek, hogy bőven van még potenciál ebben a fantasztikus álomvilágban. A filmstúdió 2012-ben 4,05 milliárd dollárért megvásárolta a három újabb rész jogait.

Az ébredő Erő című új részt holnaptól vetítik a mozik hazánkban is. Csak az elővételben világszerte eladott jegyekből eddig nagyjából nyolcvanmillió dollár, vagyis huszonhárommilliárd forint folyt be, ami a többszöröse a vártnak. Az előrejelzések szerint csak ennek a filmnek a bevétele eléri majd a 2,7 milliárd dollárt, ami hétszáznyolvanmilliárd forintnak felel meg. Ez pedig rekordösszeget jelentene. Ennyi pénzt eddig csak James Cameron két megaprodukciója, az Avatar és a Titanic tudott összehozni – évek alatt. Az már most nyilvánvalónak tűnik, hogy a Disney nem követte el ugyanazt a hibát, amit a Universal. A kassza mától csilingel.

A Star Wars számokban

4,4 milliárd dollár az eddigi filmek összbevétele

622 millió dollárt hozott az első epizód 1977-ben

4,05 milliárd dollárt fizetett a Disney a jogokért

2,7 milliárd dollár is lehet Az ébredő Erő bevétele

(Magyar Hírlap, 2015. december 17.)

A gonoszság pusztításának képei Az ébredő Erőből

Íme hát, Csubakka és Hano Solo hazatért

És az Ezeréves Sólymot ezúttal is TIE vadászok (vagy más néven IkerIonhajtómű vadászok) üldözik

Kylo Ren, az új főgonosz egyelőre messze elmarad ideálja, Darth Vader mögött

Történt pedig aztán, hogy az év végére, egészen pontosan december 27-ére egy olyan anyagot készítettem elő, amelyben találkozik, s békében, szeretetben, egyetértésben egybeforr a Csillagok háborúja, a Star Trek históriája és ennek a blognak a keletkezéstörténete is. Micsoda turmix, nemde? Nézzünk hát egy picinykét ismét a jövőbe:

A galaxis időszámításai

A Star Trek és a csillagidő

Még mindig úton-útfélen láthatóak annak a hisztériának a nyomai (igen, hisztéria; mégis, mi más lehetett volna?), amelyet az új Csillagok háborúja-film, Az ébredő Erő bemutatója örvén gerjeszttettek a Disney filmstúdió marketingesei, s amely majd még hónapokig érezteti hatását. Jeffrey Jacob Abrams, a film rendezője igen elégedett lehet a fogadtatással, hiszen a szuperlatívuszokat halmozó kritikák mellett szinte alig jelent meg más vélemény az alkotásáról. S azt is ügyesen megoldották, hogy az új Star Wars-film bemutatójára időzítve, alig kicsivel korábban, egy másik világsikerű űreposz, az immár öt évtizede töretlenül népszerű Star Trek-sorozat újabb nagyfilmjének előzetesét is bemutatták. A filmet majd csak jövőre láthatjuk a mozikban.

A teljes stáb a sajtótájékoztatón: Jeffrey Chernov producer, Douglas Jung forgatókönyvíró, Justin Lin rendező - valamint a színészek: Chris Pine (Kirk kapitány), Simon Pegg (Montgomery „Scotty” Scott), Zachary Quinto (Mr. Spock), Idris Elba (Krall), Karl Urban (Leonard McCoy doki) és Anton Jelcin (Pavel Chekov)

Mint megírtuk, Jeffrey Jacob Abrams cseppet sem véletlenül kapta meg Az ébredő Erő rendezését – amivel nagyszerűen helytállt. Korábban ugyanis, 2009-ben és 2013-ban ő rendezte a Star Trek, a világszerte ugyancsak rajongók millióit lázban tartó sorozatának két mozifilmjét, amelyben mellesleg a cselekmény kezdeteihez visszanyúlva, a régről ismert szereplők – élükön Kirk kapitánnyal és Spock parancsnokkal – térnek vissza új, fiatal színészek, Chris Pine és Zachary Quinto tolmácsolásában. Az új film, a Star Trek Beyond, amelynek néhány hete jelent meg az első előzetese, már posztprodukciós fázisban van, vagyis a forgatást befejezték, s immár a vágók és a producerek ajnározzák Justin Lin rendezőt. Az űreposz újabb mozifilmjét jövő júniusban mutatják be, máris lehet hát készülődni erre a premierre is…

Jeffrey Jacob Abramsnak tulajdonképpen ideje sem lett volna ennek a filmnek a megrendezésére, de a produceri feladatokat azonban nem engedte ki a kezéből. Miközben tehát ő a Csillagok háborúja folytatásán dolgozott, a szemét rajta tartotta a Star Trek – próbálkoztak egy időben az Űrszekerek magyar címváltozattal is, de ez az igazi rajongók körében sohasem honosodott meg, nem nyert polgárjogot – munkálatain is. Ez jellegében egy kicsit más, eltér a Csillagok háborújától, nem olyan hangos és fergeteges, forgószélszerű siker, nem olyan mindent elsöprő orkán erejű, (a szó pozitív értelmében vett) pusztító erő, nem. A Star Trek sokkal inkább méltóságteljes – mint egy keménycilinderes, elegáns öregúr, aki az utcán előzékenyen köszönti a szemközti irányból érkező hölgyeket –, lassan hömpölygő, mint akármelyik nagyobb folyam alsó folyása, amely bármely pillanatban kész arra (mintha már ott is járna, egy karnyújtásnyira...), hogy elérje deltáját, három-, négy- vagy annál is többszög alakban terpeszkedjen szét, és végső soron immár lerakja összes hordalékát, zátonyokat vagy kis szigeteket hordjon össze belőlük. Hiszen bőséggel van miből…

Justin Lin rendező, és a Kirk kapitányt alakító Chris Pine a Star Trek – Mindenen túl (Star Trek Beyond) című film dubai sajtótájékoztatóján

A Star Trek története 1964-ben kezdődött, több mint öt évtizeddel ezelőtt, Gene Roddenberry (1921–1991) keze munkája által, aki nagyszerű producerként, forgatókönyvíróként megálmodott egy különleges, jövőbeli, űrkalandokkal teljes világot, és – valljuk be – ezáltal részben a saját képére is formálta a világot. Vagy legalábbis annak egy igen jelentős részét… Hiszen világszerte milliós rajongótáborával ez az űreposz az egyik legkiterjedtebb, kusza – igen, nagyon is kusza! – cselekményhálózatot alakított ki magának és nézőinek. Rengeteg mellékszállal, oldalról a vezérfonálhoz kapcsolódó történetfolyammal (útban a maguk kiteljesedése, vagyis folyami deltája felé…), különös elképzelt népekkel, idegenszerű, s a leggyakrabban mégis nagyon is emberi világokkal, világképekkel. Gene Roddenberry – habár hivatalosan ezt a címet, tudományos fokozatot sohasem viselte – egy kicsit filozófus is volt, ugyanis a sorozat minden epizódjába egy-egy kisebb-nagyobb filozófiai tételt csempészett, amit nem rágott ugyan közönsége szájába, de az epizódok cselekményszálát vázként erre „húzta fel”, és ez adott neki egy olyan plusz töltést, ami sikerét folyamatosan garantálta, egyelőre öt évtizeden át, s aztán még ki tudja, majd meddig.

Mr. Spock, alias Zachary Quinto

A Star Trek az évek során sok-sok olyan fiktív, kitalált tudományos-technikai újítást hozott a tudománynak – igazolva ezzel azt is, hogy a nagyszerű tudós elmék is szeretik a kiváló tévésorozatokat –, amelyek a filmekben először még az úgynevezett műszaki-technikai halandzsa részeként hangzottak el, és jelentek meg, de amelyeket később a fikciós minta alapján a valóságban is megépítettek. Az emberi kíváncsiság, kutató elme tehát a fantázia nyomába szegődött, és valósággá szervezte annak csodáit.

A Star Treknek – egyetlen más tévésorozatra sem jellemző módon – önálló, a mai valóságunkkal is összeegyeztethető időszámítása van. Ez az úgynevezett csillagidő. A sorozat hagyományai szerint ugyanis minden epizód egy-egy ilyen dátummal kezdődik, amely meghatározza a cselekmény időpontját. Csillagidő 654321.9 és így tovább…

A csillagidő kiszámításának szigorú, és felettébb rendszerezett szabályai vannak. Habár, meggyőződésem, hogy kezdetben valójában csak halandzsának indult, hogy Gene Roddenberry akart valami furcsát, különöset, szokatlant a sorozatba. Később azonban, amikor rendesen beindult a történet, és komoly sikereket is ért el, újabb meg újabb szériákat készítettek belőle, és az első mozifilmeket is leforgatták, bizony nagy szükség és igény mutatkozott arra is, hogy a csillagidő kiszámításának szabályait pontosan rögzítsék. Mert ilyenkor már a közönség, a publikum részéről is kialakul az elvárás, hogy az adott fikció fizikai és gyakorlati keretein belül, ha meseszerűen is, de minden logikusan és megalapozottan értelmezhető legyen (gondoljunk csak egy másik mozisorozatból a fluxuskondenzátorra, amelynek a filmhez hasonlatos megépítésébe komoly tudósok öltek jelentős mennyiségű munkaórát). Nomármost, a csillagidő kiszámításának, akármennyire szigorúak is legyenek, nagyon egyszerű szabályai vannak:

– 1 év 1000 egységnek felel meg;

– a csillagidőszámítás 2323. január 1-én kezdődik, egészen pontosan 0 óra 0 perckor (mi még tehát ilyen megközelítésben nagyban az i. e. időkben élünk…), ez a csillagidő (star date; stardate) 00000.0 pontja;

– ez így azonban nem tarthat túl sokáig, ezért a csillagidő számolgatása 2422. december 31-én röviddel 23 óra után véget is érhetne, akkor jut el ugyanis a 99999.9-hez, ami persze még nem jelenti a csillagidőszámítás befejezését, egyszerűen csak öt számjegyűről hat számjegyűre vált, de mi most még messze nem tartunk itt. Akkor sem tévedhetünk túl nagyot, ha azt mondjuk, hogy ez a csillagidőszámítás Y2K-ja, majd megoldják addig még azok, akiknek ez a dolguk és feladatuk, még ha külön kitételben a munkaadóiknak nem is jutott eszébe megfogalmazni ezt a munkaköri leírásukban.

A főszereplők jól szórakoznak az új film promócióján: Star Trek – Mindenen túl

Könnyűszerrel kiszámíthatjuk tehát, hogy a Kennedy-gyilkosság (1963. november 22-én) csillagidő szerint -360894.7-kor történt, Hamvas Béla (1897–1968), az ismert magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros -426225.1-kor született. Tragikus adat, hogy 2001. szeptember 11-én az első repülő, az American Airlines 11-es járata (egy Boeing 767–223ER típusjelzésű gép…) csillagidő szerint -322696.5-kor csapódott be az ikertornyok közül az elsőbe. Bonaparte Napóleon (1769–1821) a csillagidőben -554622.1-kor született, -508464.1-kor vesztette el sorsdöntő csatáját Waterloonál, majd -502343.1-kor hunyt el Szent Ilona szigetén. És kedvenc íróim között is kiemelt kedvencem, Határ Győző, avagy a születésekor anyakönyvezett nevén Hack Viktor (1914–2006) csillagidő szerint -409869.1-kor született. És így tovább…

S most, hogy már alaposan belejöttünk – belelendültünk – a csillagidő kiszámítgatásába, már látjuk azt is, hogy a különböző időszámítások, időszámítási rendszerek nem feltétlenül kompatibilisek egymással, nem mindig lehet könnyűszerrel átváltani egyiket a másikra. Az antik görögök például négyes egységekben számolták az éveket. Volt náluk, ugye, az olimpia, vagyis az olümpiai játékok, amelyek története és eredete a még mindig feltáratlan múlt homályába vész, de azért még így is jócskán tudunk róluk igencsak sok mindent, tehát azt is, hogy ezen az ünnepen Zeusz előtt tisztelegtek a régi görögök az éliszi Olümpiában. Úgy tudjuk, hogy a játékokat i. e. 776 és i. sz. 393 között négyévente tartották meg, összesen kétszázkilencvenkettőt. Akármennyi is volt, ennyiről tudunk. Ha ehhez hozzátesszük, hogy 1896 óta a modern, vagyis az újkori olimpiai játékok történetében eddig pontosan harminc ilyen rangos világversenyt tartottak (az 1920-as nyári olimpia megrendezésétől Magyarország egy évvel korábban esett el, sőt, az első világháború többi vesztes államával együtt nem is vehetett részt a megmérettetésen; igazán méltatlan büntetés…), akkor azt látjuk, hogy a világtörténelemben eddig háromszázhuszonkét jegyzett (dokumentált) olimpia volt. A valóságban vélhetően jóval több, de ennyiről van adatunk… Jövőre (vagyis csillagidő szerint -307596.2-től -307641.1-ig) Brazília fővárosában, Rio de Janeiróban tartják meg a sorrendben háromszázhuszonharmadik (vagyis a harmincegyedik újkori…) olimpiát, a 2020-as rendezés jogát pedig Tokió kapta meg. Budapest épp most a 2024-es nyári játékok megrendezésére pályázik… Bő száz esztendővel később talán visszahozhat még valamit az 1920-ban elmaradt dicsőségből…

Justin Lin rendező egyelőre magabiztosnak tűnik; reméljük, így marad ez azután is, hogy filmje a mozikba kerül

Szóval az antik görögöknek annyira fontosak voltak az olümpiai játékok, hogy még az időszámításukat is ehhez igazították, vagyis a két verseny között eltelt négy évet tekintették egy egységnek. Ha tehát az ő logikájuk szerint számolunk, akkor most, 2015-ben – az újkori olimpiai játékokhoz igazítva –, a harmincadik olümpiász negyedik évét éljük, jövőre 2016-ban pedig a harmincegyedik ölümpiász első esztendeje lesz.

Tehát, ha visszatérünk az antik görög időszámítás kezdeteihez, akkor ezt látjuk: i. e. 776 volt az első olimpia első éve, i. e. 775 az első olimpia második éve, i. e. 774 az első olimpia harmadik éve, i. e. 773 az első olimpia negyedik éve, i. e.772 a második olimpia első éve, i. e.771 a második olimpia második éve…

Olimpiai évek persze voltak a köztes esztendőkben is, amikor 393 után már nem tartották meg a játékokat. Csak hát ekkor már az időt, az éveket is számtalan más módon számolgatták, egészen más eseményekhez viszonyítva. Az olimpiai évek szerint mérve azonban Püthagorasz az ötvenkettedik olümpiász harmadik évében született, vagyis 52,3-ban, csillagidő szerint -1753003.1 táján (mert születésének pontos időpontját nem ismerjük, ezért van a számításban némi bizonytalanság), a keresztény – vagy ahogyan Hahn István, a téma jeles kutatója nevezi: a „polgári” – időszámítás szerint i. e. 570-ben. Konfucius pedig csaknem két évtizeddel később és egy kontinenssel távolabb, az ötvenhetedik olümpiász második esztendejében, vagyis 57,2-ben, csillagidő szerint -1772003.1-kor, polgáriasabban és maiabban tehát i. e. 551-ben látta meg a napvilágot.

A csillagidő számításának kezdete, vagyis 2323 a fentiek alapján a hétszáz-hetvennegyedik olimpia első esztendejének felel meg…

Az új Star Trek filmet pedig jövőre, csillagidő szerint -307559.0-kor vetítik majd világszerte a mozikban. Az előzetesek már elérhetőek az interneten, nincs más dolgunk, mint jó szórakozást kívánni ezekhez. Hiszen az Erő mindenképp velünk lesz – no meg persze a főhősökkel – ezekben a történetekben is.

(Magyar Hírlap Online, 2015.december 27.)

A galaxis időszámításai című cikk aztán a Star Trek – Mindenen túl (Star Trek – Beyond) beágyazott előzetesével ér majd véget, de ezt most is hanyagolnám, ugyanis az ott egy országos napilap online felülete, ez pedig itt egy snassz, egyszerű kis bolg, a kettőnek tehát nagyon is különböző, nemcsak a szerkesztéspolitikája, de a szerkezete is, az ott úgy van rendjén, nekem itt pedig valami egészen más a szokásrendszerem…

A beágyazott előzetes

Egy sajtótájékoztató képes dokumentációja pedig itt lapozható át a maga teljességében:

A jövő fürkészésénél maradva, pillantsunk most azonban egy egészen más irányba – egyszerre átlósan és keresztbe, mintha olyat csak olyan egyszerűen lehetne:

Szerző: Szabó Palócz Attila, 2015. december 11.

Szerző: Szabó Palócz Attila, 2015. december 10.

Szerző: Szabó Palócz Attila, 2015. december 10.

"A gyűlölethez sok út vezet, a legrövidebb talán a megalázottságon át." (Esterházy Péter)
Szerző: Szabó Palócz Attila, 2015. december 9.

„Aki vállalja tetteit, vállalja a következményeket is. Mind a két oldalról. Szükség van a kölcsönös bizalomra, bízni...
Szerző: Szabó Palócz Attila, 2015. december 9.

Szerző: Szabó Palócz Attila, 2015. december 9.

Szerző: Szabó Palócz Attila, 2015. december 9.

Szerző: Szabó Palócz Attila, 2015. december 9.

Szerző: Szabó Palócz Attila, 2015. december 9.

Szerző: Szabó Palócz Attila, 2015. december 8.

Szerző: Szabó Palócz Attila, 2015. december 8.

Szerző: Szabó Palócz Attila, 2015. december 8.

A kis Buddha :-D :-D :-D
Szerző: Szabó Palócz Attila, 2015. december 6.

Itt tartunk hát, és ebből az előzetesből tájékozódhattak nemrég még a japán rajongók arról, hogy mi vár rájuk az új Csillagok-háborúja-filmben. Azóta persze – feltételezem! – többségükben ők is megnézték Jeffrey Jacob Abrams alkotását, néhányan – a szakavatottabbja – meg talán már kritikát, értékelést, méltatást, véleményezést is írtak a műről, amely pontosan olyan lett, amilyen; vagyis fikarcnyival sem jobb vagy rosszabb annál, mint amit a mozikban ma már harmadik napja, s immár végre nekünk is vetítenek – s ami a rajongók elvárásaival, ha semmi másban, ebben az egyben biztos vagyok, nem mindenben lesz összeegyeztethető:

(Folyt a kakas, folyt a tyúk…)