Randevúk
és egyéb találkozások a világűrben
A hülye kamionos esete a felüljáróval – internetes videó, 2015.
Sid Vicious emlékének ajánlva
„Az jelenti a legnagyobb és legbiztosabb gazdagságot, ha az ember elégedett
a helyzetével.” (Marcus Tullius Cicero)
Az előző részt ITT találod, talán nem tűnik majd haszontalanságnak átolvasnod, átböngészgetned azt
sem, mielőtt belevesznél a folytatásba…
Tegnap bizony még ezzel a koncertfelvétellel emlékeztünk
Lemmy Kilmisterre:
De még ma, Szilveszter napján is gyászolunk…
A továbblépést persze most már nem halogathatjuk sokáig… S
elsősorban talán azért (sem…), mert hát igen, akaratomon és szándékaimon felül
is nagyban rátelepedett erre a blogra az elmúlt napokban, hetekben az új
Csillagok háborúja-film, vagyis Az ébredő Erő. Pislogtunk éppen eleget a jövőbe
(mint a béka a miskolci kocsonyában…), most azonban tekintsünk egy kicsit a
múltba – s talán éppen a Szilveszter, az újév ürügyén – fürkésszük ezúttal a
múltunkat, a közelmúltunkat, a nemrég magunk mögött hagyott éveket.
Ki voltam én tegnap?
Aki ma már véletlenül sem lehetnék…
NAPI FILMVagyis: 100 száz film, amit mindenképp látnod kell, mielőtt meghalsz (szerintem):http://www.imdb.com/title/tt0034583/?ref_=fn_al_tt_1
Szerző: Szabó Palócz Attila, 2012. december 29.
NAPI FILMVagyis: 100 száz film, amit mindenképp látnod kell, mielőtt meghalsz (szerintem):
Szerző: Szabó Palócz Attila, 2012. december 30.
Ki voltam én tegnap?
Aki ma már semmiképp sem lehetnék…
Ahogy azt a mellékelt ábra is szemléletesen igazolja.
Szóval nyugodj békében Lemmy papa, s azt meg már a tovább
semmiképp sem halogatható továbblépés jegyében mondom, hogy bizony fontos
évforduló volt néhány hete, december közepén, egészen pontosan 13-án, ugyanis
ötven évvel korábban, 1965-ben – tehát mindössze egy esztendővel minden idők
legeslegelső Star Trekjének leforgatása után (Pike kapitány és legénysége talán
még haza sem tért a Tálosz rendszert is érintő küldetéséről…) – hajtották végre
az első űrrandevút az amerikai Gemini-6A és Gemini-7 űrhajó asztronautái. A
második világháború után az Egyesült Államok és a Szovjetunió is hozzálátott az
űrtechnika kifejlesztéséhez. A program mindkét oldalon elsősorban katonai célt
szolgált – atomtöltet célba juttatására alkalmas rakéta kifejlesztését –, és
mindkét fél alkalmazta a náci Németország rakétaprogramjában tapasztalatot
szerzett tudósokat. A szovjet tervezőcsoportot vezető Szergej Koroljov
akadémikusnak sikerült Nyikita Hruscsov pártfőtitkárt meggyőznie arról, hogy az
első szovjet interkontinentális rakétát tudományos célra használják, így lőtték
fel 1957. október 4-én az első űreszközt, a Szputnyik-1-et. Az esemény sokkolta
az amerikaiakat, akik nyolcvannégy nappal később lőtték fel az Explorer 1
műholdat. Ezzel kezdődött meg az űrverseny, amelyben mindkét fél elsőként akarta
végrehajtani a fontos és látványos űrkísérleteket, nem utolsósorban azért, hogy
propagandacélokra is kiaknázhassa fölényét.
Szovjet és amerikai oldalon is óriási erőforrásokat összpontosítottak
annak érdekében, hogy elsőként jutassanak embert a világűrbe. A versenyfutást
ezúttal is a Szovjetunió nyerte, 1961. április 12-én Jurij Gagarin személyében
szovjet állampolgár járt először a világűrben, majd augusztusban a Vosztok-2
fedélzetén German Tyitov már huszonöt órát és tizennyolc percet töltött a
kozmoszban. Az első amerikai, Alan Shepard a Mercury-programban néhány héttel Gagarin
után hajtott végre űrugrást, az első „igazi” űrrepülést pedig 1962. áprilisában
John Glenn végezte. John F. Kennedy amerikai elnök a visszavágás reményében
1961. májusában bejelentette: utasította az amerikai űrkutatási hivatalt, a
NASA-t, hogy kilenc éven belül juttasson amerikai űrhajóst a Holdra. A cél
megvalósításához több, addig ismeretlen és bonyolult űrművelet végrehajtására
volt szükség, ezért indult 1961. december 7-én az Apollo-programot megalapozó
Gemini-program. A célok között szerepelt kéttagú legénység űrbe juttatása,
hosszú távú, tizennégy napos űrrepülés végrehajtása, és közben az űrbéli
viszonyok emberi szervezetre gyakorolt hatásának megfigyelése, két űreszköz
összekapcsolódása és közös manőverezése, űrséta végrehajtása és végül
biztonságos visszatérés a Földre.
December 14-én hajnalban Somoskőújfalu közeléből készült ez a felvétel
a C/2013 US10 üstökösről. Az égitest, amelyet nem is oly rég, alig néhány éve,
2013-ban fedeztek fel a Catalina Sky Survey projektben, most januárban lesz
legközelebb a Földhöz (Komka Péter felvétele)
Teljes joggal izgulhatunk előre, hogy milyen felvételek készülnek majd
januárban, a decemberinél sokkal közelebb jár majd hozzánk ez az üstökös (Komka
Péter felvétele)
Az űrhajókat a Mercury-programban is részt vevő McDonnell Aircraft
készítette, kettőt személyzet nélkül, további tízet két személyre terveztek, a
fellövéshez a Titan-II hordozórakétákat használták. A program apróbb hibákkal,
de sikeresen haladt, és az első két, ember nélküli küldetés után a Gemini-3
1965. március 23-án két űrhajóssal a fedélzetén szállt fel. Ezután kéthavonta
újabb Gemini startolt, és a tervek szerint októberben a Gemini-6 már a világ
első űrrandevúját hajtotta volna végre egy Agena nevű célrakétával. (A Gemini-4
legénysége júniusban sikertelenül próbálkozott a hordozórakéta levált részének
megközelítésével.) Az Agena azonban a fellövés után nem sokkal eltűnt a
radarokról, a küldetést el kellett halasztani. A NASA két hónappal később
bejelentette, hogy a Gemini-6 rakéta helyett egy másik űrhajóval fog
találkozni, vállalva a kockázatot, hogy balsiker esetén négy ember életét
veszélyeztetik. Elsőként 1965. december 4-én a Gemini-7 szállt fel, fedélzetén
Frank Borman parancsnokkal és James Lowell pilótával, az űrhajó két hétig
maradt a kozmoszban. A Gemini-6A fellövését december 12-ére tervezték, de az
indítóállványon a hordozórakéta hajtóművei másfél másodperc után leálltak, és a
pilóták azonnal katapultáltak. A hiba kijavítása után december 15-én már minden
rendben zajlott, az űrhajó – fedélzetén Thomas Stafford parancsnokkal és Walter
Schirra pilótával – a magasba emelkedett.
Az űrrandevúra azután került sor, hogy a Gemini-6A negyedszer
is megkerülte a Földet. Stafford többször gyorsított, hogy utolérjék a magasabb
pályán keringő Gemini-7-et, majd összehangolták a pályákat. A Gemini-6A utasai
öt órával és négy perccel a start után látták meg szabad szemmel a másik
űrhajót, ezután lassan, lépésről lépésre lavíroztak közelebb. A két űrhajó
orrát végül mindössze harminc centiméter választotta el egymástól, és ha lett
volna rajtuk alkalmas felszerelés, dokkolást is végrehajthattak volna.
Biztonsági okokból lemondtak arról, hogy a két Gemini közvetlenül érintkezzen,
de a két űrhajó hat órán át együtt haladt. (A szovjet Vosztok űrhajók korábban
két alkalommal már hajtottak végre páros repülést, de csak rádiókapcsolatot
létesítettek, és néhány kilométernél jobban nem közelítették meg egymást.) Később
a pilóták űrsétát tettek, és a Gemini-6A utasai karácsonyi meglepetésként szájharmonikán
a Jingle Bellst is eljátszották rádión társaiknak. (Ez volt az első alkalom,
hogy a világűrben hangszer csendült fel.) Másnap, december 16-án a Gemini-6A
alig tizennyolc kilométerre szállt le a kijelölt ponttól, ez volt az első pontos
földet érés az űrhajózás történetében. December 17-én a Gemini-7 is landolt,
sőt háromszázharminc órás repülésével időtartamrekordot ért el. A kitűzött húsz
feladatból tizennyolcat sikeresen teljesített, köztük a legérdekesebbnek
számító földfényképezést is.
Csáji Attila festőművész, fényművész, holográfus Hajlított fény című
neonplasztikáit a művész decemberben megnyitott állandó kiállításán, az egri
Kepes György Intézetben mutatták be (Komka Péter felvétele)
Colleen Bell, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete és
Oberlander Báruch, a Budapesti Ortodox Rabbinátus és a Chabad-Lubavics irányzat
magyarországi vezetője együtt gyújtott gyertyát a nyolcnapos zsidó vallási
ünnep, a hanuka utolsó estéjén, a budapesti Nyugati téren, 2015. december 13-án
(Kovács Attila felvétele)
Nagámi, vagyis Nagy Gábor Mihály alkotása, a Tér-idő koordináta című
alkotás látható ezen a felvételen, amelyet a Magyar Alkotóművészek Országos
Egyesületének (MAOE) képzőművészeti tagozata, a Magyar Alkotóművészeti
Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) és a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria
Szülőföld című szentendrei kiállításán mutattak be 2015. december 30-án (Máthé
Zoltán felvétele)
A Gemini-program összesen kilenc repülést foglalt magában, amelyek
igazolták az űrséta, az űrrandevú és a dokkolás kivitelezhetőségét (ezt az
1969-ben Holdra szálló Neil Armstrong hajtotta végre a Gemini-8 küldetése
során, egy Agena célrakétával), valamint azt is szimulálták, hogy egy
holdutazás időszükségletét (legfeljebb két hetet) az emberi szervezet elviseli.
A program mai viszonyainkra átszámítva hétmilliárd dollárba került, de amerikai
szempontból minden ráfordított centet megért: az Egyesült Államok megfordította
az űrversenyt, és az első sikeres űrrandevú és dokkolás teljesítésével átvette
a vezetést a Szovjetuniótól – írta összefoglalójában a Magyar Távirati Iroda
2015. december 13-án, vasárnap, délelőtt fél tíz előtt három perccel, vagyis
cs. e. 308951.5-kor.
Egy kisgyermek várakozott a Csillagok háborúja – Az ébredő Erő (Star
Wars – The Force Awakens) című film bemutatója előtt a budapesti Aréna Pláza
IMAX mozijában 2015. december 18-án (Balogh Zoltán felvétele)
A Csillagok háborúja című filmekből ismert Darth Vader sötét nagyurat
ábrázoló pólóban érkezett egy felkészült, és kellőképp felszerelkezett néző a
sorozat új, Az ébredő Erő (Star Wars - The Force Awakens) című filmjének
bemutatójára a fővárosi Aréna Pláza IMAX mozijába 2015. december 18-án (Balogh
Zoltán felvétele)
Óévbúcsúztató gálát tartottak az aggteleki Baradla-barlang
koncerttermében 2015. december 30-án (Kaszás Tamás felvétele)
Mindezek után persze különösebb magyarázkodás, még kevésbé
indoklás, nem szükséges az alábbiakhoz:
Néhány napja pedig egy meghibásodott műszer miatt halasztotta
el újabb Mars-misszióját az Amerikai Űrkutatási Hivatal, vagyis a NASA, mert
nem volt elég idő megjavítani az űrhajó egyik szivárgó tömítését. Az InSight
űrhajó jövő márciusban landolt volna a Marson. Probléma támadt azonban a
leszállóegység szeizmométere körüli védőtasakkal. A földrengésmérő feladata,
hogy rögzítse a vörös bolygón a földmozgásokat. „Közel voltunk a landoláshoz,
de nincs elég időnk, hogy megpróbáljuk azonosítani és megjavítani a szivárgást,
majd sikeresen landoljunk márciusban” – mondta John Grunsfeld, a NASA
űrmissziójának vezetője. A következő alkalom, amikor az InSight landolhat a
Marson, 2018. májusa lesz. A Földről a Marsra tartó misszió esetén a landolás
legjobb körülményei huszonhat havonta csak néhány hétig adottak. A misszió
célja, hogy feltérképezzék a Mars belső magját, köpenyét és kérgét olyan
mértékben, ahogyan a Földön kívül még egy bolygónál sem sikerült. A hatszázhetvenötmillió
dolláros költségű misszióra eddig ötszázhuszonötmillió dollárt költöttek el. A
NASA szerint a helyzet elemzése és annak eldöntése, hogyan folytassák tovább,
hónapokig is eltarthat. Az alkatrész újratervezése csökkenti a 2018-as landolás
esélyét, mivel akár öt évig is eltarthat. Az űrhivatal szerint az InSight késése
nem befolyásolja a többi Mars-missziót – jelentette a távirati iroda 2015. december
23-án, szerdán délután két óra előtt egy perccel, vagyis cs. e. 308979.7-kor.
Így pedig nem utazhatunk hát jövőre sem a Marsra Szilveszterezni. Mondjuk, az
oda-vissza útra nem is nagyon lenne elegendő az évi szabadságomnak akár a
teljes ideje sem, de hát ott egye meg a franckarika, egy ilyen alkalomra, egy
ilyen lehetőségre, egy ilyen kirándulásra szívesen vennék ki akár fizetetlen
szabadságot is…
Nosza, ez volt itt egy önjelölt felajánlkozás!
Hé, Huston, figyel itt engem tőletek valaki?
Szép is lenne, ha holnap reggel megcsörrenne a telefonom…
No jó, azzal is beérem, ha jövőre kerestek… S addig is
nagy-nagy BÚÉK mindenkinek!
No igen, ez, a tragédiát megörökítő fotó pedig már a
tegnapi, Lemmy Kilmister emléke előtt tisztelgő összeállításunkból maradt
hátra. Vagyis: tulajdonképpen ez még abból a gyűjteményből került most át ide,
amelyet a Sztárkörhinta című sorozathoz guberáltam össze a legkülönfélébb
helyektől. Talán mondanom sem kell, hogy a legkevésbé az internetről… Nézzük,
lapozgassuk csak most még egy kicsit tovább:
S így történt, hogy a Sztárkörhintának aztán volt még ugyan
folytatása, de hamarosan aztán meg is szűnt…
No, de sok víz folyt le addig még a Tiszán!
Ott Zenta mellett…
Márpedig mindenképp a történetünkhöz tartozik, hogy minden
ellenkező tartalmú pletyka, és minden rosszindulatú rémhírterjesztés ellenére
sem én voltam ennek a szériának a szerzője, de mivel egy hozzám nagyon is közel
álló személy írta, annyi részem mégiscsak lett benne végül, hogy általában (no,
de ezt sem épp mindig…) én állítottam össze hozzá a képanyagot. S talán kicsit
öncélúan is, de azon igyekeztem közben, hogy a képaláírások szövegében az épp
aktuális cikktől függetlenül én is egy önálló történetet meséljek el. Persze,
amikor egy-egy cikkhez ezt elkövettem, mondjuk, harminc-negyven illusztráció
kísérőszövegében, s abból megjelent nagyjából négy-öt kép az írás mellett,
akkor ebbéli törekvéseim nem igazán érvényesültek, s még kevésbé jutottak
kifejezésre. De ez meg már teljességgel mindegy is, mert nem azért csináltam,
hogy én ezzel bármiféle babérokat szerezzek, hanem egyszerűen csak azért, mert
kedvem és öröm leltem abban, hogy segíthetek. Hát igen, volt egy bizonyos
Németh Zoltán nevű, cseppet sem nívós személyiség, aki hamarosan a
rosszindulatú irigységének a kiterjesztésével hálálta ezt meg nemcsak nekem, de
a fentebb már említett, hozzám nagyon is közel álló személynek is. Illtetve: a
fentebb már említett, hozzám nagyon is közel álló személy ellen is…
Mindegy, ez most nem téma, nem is szeretnék hát elveszni
benne…
Azonban mihamarabb el kell most már majd döntenem, hogy
tulajdonképpen mit is akarok én ezzel a bloggal. (Vagy: akarok-e egyáltalán
bármit is vele?) De mivel ehhez a nagy elhatározáshoz, hit- és színvalláshoz
egyelőre nem fűlik a fogam, térjünk vissza – addig is – a korábbi
holtpontunkhoz. Azt találtam ugyanis mondani itt néhány résszel korábban (meg aztán megint…
és még újra is…),
hogy a Kati a tauroszok között című kisregényem először a Híd című folyóirat
1992-es március számában jelent meg nyomtatásban. Akkor még Bori Imre volt a
lap főszerkesztője…
Az eddig ebben a blogban közreadott részletek mellett adós
maradtam még ennek befejezésével, igyekszem hát gyorsan bepótolni a
mulasztásomat…
Kati a tauroszok között
(epilógus)
EPE-LOLOLOLOLÓGUS
„A líra meghal. Nagyon is merész
kezekkel téptük a kényes leány
hegedű-testét, vad-vad hangokig
csigázva, hogy ma már csak
nyögni tud
s hörögni mint halódó... Nincs
ütem
jajában többé, nincs se szó, se
tag:
az értő agy s zenés szív nem
beszél,
csak a tüdő liheg, csak a torok
kiált s a szédült gyomor
álmodik.
A líra elhal, néma ez a kor.
(Babits Mihály: Régen elzengtek Sappho
napjai)
„AGAMEMNÓN (félre)
Jaj, nincs erőm hallgatni.
(Fenn)
Dícsérlek leány.
ÍPHIGENEIA
Maradj
gyermekeiddel itthon most, apám.
AGAMEMNÓN
Ez épp a
vágyam, s mert hiába, bús vagyok.
ÍPHIGENEIA
A lándzsák és
Meneláosz bajai vesszenek!
AGAMEMNÓN
Mi engem
elveszt, másokat veszt még előbb.
ÍPHIGENEIA
Aulisz zugában
míly sokáig vesztegelsz!
AGAMEMNÓN
S még van, mi
vissza is tart inditanom hadunk.
ÍPHIGENEIA
Apám, a phrüg
nép merre él, mit mondanak?
AGAMEMNÓN
Hol bár sose
élt volna a Priamosz-sarj Parisz.
ÍPHIGENEIA
Nagy útnak
indulsz, s engem itthagysz hát, apám?
AGAMEMNÓN
Apáddal egyűvé
kerülsz te is, leány.”
(Euripidész: ÍPHIGENEIA Auliszban; Devecseri Gábor fordítása)
KAR
Jaj,
Íphigeneia, öcséddel együtt, jaj szegény,
meghalsz, mert
ismét a király kezére jutsz.
THOÁSZ
Te vad honom
minden polgára, rajta hát!
Nem vettek-é
gyeplőt a ménetekre mind,
a partra nem
vágtattok, hogy a hellén hajót
fogadjátok, s
míg Artemisz is megsegít,
vadásszátok, s
míg Artemisz is megsegít,
S ti vonjátok
a vízre gyors sajkáimat,
hogy, mint a
szárazon lovakkal, vízen is
el tudjuk
fogni őket, és lehajítani
a
sziklacsúcsról, vagy karóra szegezni.
Ti nők pedig,
kik ismertétek terveit,
mind
meglakoltok majd, mihelyt időm kerül
reá; de most, mit
el kell intéznem hamar,
buzgón teszem
meg, vesztegelnünk nem szabad.”
(Euripidész: Íphigeneia a tauroszok között;
Devecseri Gábor fordítása)
„GOETHE: IPHIGENIA TAURISBAN
(»Iphigenie auf
Tauris«, 1787. Dráma 5 felvonásban, versben. Fordította: Kis János, 1833;
Csengeri János, 1890; Babits Mihály,
1930. Szereplők: 4 férfi, 1 nő)
A német klasszicizmus »humanitásdrámájának« ez a
reprezentatív remeke mintaszerűen illusztrálja, miképp alakul át egy korábbi mű
az átdolgozó filozófiájának és művészi egyéniségének hatására. Goethe megtartja
az euripidészi modell, az Íphigeneia a tauroszok között szereplőit és
cselekményének fő vonalát, mégis merőben új irányt szab a mondandónak: az
emberek isteni beavatkozás nélkül, maguk döntik el a konfliktust, méghozzá az egymás
iránti tisztelet és megbecsülés, a megbocsátás és a kölcsönös áldozatkészség
emelkedett humanista princípiumai alapján.
Iphigenia, akit Diana istennő hajdan elragadott az oltárról,
amelyen apja, Agamemnón fel akarta áldozni, Taurisban talált menedéket, és
Diana templomának lett köztiszteletben álló papnője. Kedvéért megszelídült a
barbár lakosság, s lemondott az ősi hagyományról: a partjaikra tévedt idegenek
feláldozásáról. Személye egyre kedvesebb a sziget királyának, Thoasnak is, aki
utód nélkül maradván, elhatározza, hogy a nemes szüzet nőül veszi. Iphigenia,
aki most a hazatérésről, a családjával való találkozásról álmodik, feltárja a
király előtt származása titkát, Tantalus leszármazottainak iszonyú történetét.
Thoast ez sem tántorítja el tervétől, ámde a leány vonakodását látva
indulatosan úgy dönt, hogy felújítja az idegenek feláldozásának hagyományát, és
a sort az a két jövevény nyitja meg, aki most tévedt Taurisba. A két
halálraítélt nem más, mint Orestes és hű barátja, Pylades. Az anyagyilkos
Orestes az Erynnisek, a bosszúistennők elől menekül, engedelmeskedve Apollo
parancsának: az átoktól csak akkor szabadul meg, ha »a nővér« Taurisból
hazaviszi Mykénébe. Az isteni szózatot Orestes úgy értelmezte: Apollo
nővérének, Dianának a szobrát kell a tauriszi szentélyből elragadnia. Most,
hogy elfogták őket, Orestes készen álla halálra, az életvidám, ravasz Pylades
azonban nem adja fel a harcot. Ő beszél elsőnek a papnővel, akit elbűvöl a
hazai szó, de aztán kétségbeejti a hír apja, Agamemnón tragikus haláláról.
Orestest faggatja tovább, és az ifiú először beszámol anyja, Klytemnestra
pusztulásáról, majd végül leleplezi kilétét. Iphigenia gyászát elnyomja az
öröm, ujjongva ölelné öccsét, ám a dúlt lelkű Orestes csak a családi átok
beteljesülését látja abban, hogy íme, nővére kezétől kell meghalnia. Ismét
Pylades veszi kezébe a dolgokat, és ráveszi Iphigeniát: rabolják el az istennő
szobrát, aztán szökjenek meg együtt; a
partoknál hajó várja őket. Iphigenia azonban eltelik lelkifurdalással, amiért
jótevőjét, Thoast be kell csapnia; úgy érzi, városát, családját sem válthatja
meg, ha becsületének tisztaságában folt esik. Habozása késlelteti a szökési
terv végrehajtását, és Thoas gyanút fog. Iphigenia képtelen áltatni a királyt;
őszintén feltárja előtte, ki a két idegen, és mire készülnek mindhárman. Szelíd
szavai, könyörgése már-már megindítanák a királyt, midőn először Orestes, majd
Pylades ront be fegyveresen a szoborért és a papnőért. Iphigenia kőzbelépésére
a fegyveres összecsapás elmarad; Orestes és Thoas tárgyalni kezd. És ekkor
Orestes rádöbben: az isteni utasítás nem Apollo nővérére, hanem az ő nővérére
vonatkozott - nem Dianát, hanem Iphigeniát kell hazavinnie Taurisból, az
istennő szobra tehát ott maradhat. A leányt viszont Thoasnak el kell engednie,
hiszen, ahogy Iphigenia emlékezteti, erre egykor szavát adta. Thoas maga is
belátja, hogy ha királyi rangjához méltó akar maradni, nincs más választása.
Iphigenia azonban nem akarja elfogadni hűvös, kényszeredett beleegyezését:
»Áldás nélkül én, s kedved ellen, nem megyek!« És Thoas ismét legyőzi önmagát;
szűkszavú fájdalmas áldása zárja a drámát: »Élj boldogul! Éljetek boldogul!«
A drámát 1890-ben mutatta be a Nemzeti Színház,1930-ban
pedig Babits fordításában játszották; a rendező akkor Hevesi Sándor volt.
1975-ben a Győri Kisfaludy Színház játszotta a Fertőrákosi Barlangszínházban,
egy műsorban Euripidész Íphigeneia Auliszban című művével.
Sz. J”
(Színházi kalauz, I.
kötet. Szerkesztette Vajda György Mihály és Szántó Judit. Negyedik, bővített és
átdolgozott kiadás. Gondolat. Budapest, 1981)
Rajzfilm… helyeslően, ez a
halál.
Hiszem: TZ - öt dinár városba,
falnál;
no de engem a kábé - haszon
valaki az
ablakon. Szerencse, igen, hát én
is csak
- azért van… Babits Mihály:
Régen
elzengtek Sappho napjai. Euripidész:
Íphigeneia Auliszban; Devecseri
Gábor
fordítása. Euripidész:
Íphigeneia a
tauroszok között; Devecseri
Gábor
fordítása. („Iphigen is auf
Tauris”,
1787. Dráma 5 felvonásban,
versben.
Fordította: Kis János, 1833;
Csengeri
János, 1890; Babits Mihály,
1930.
Szereplők: 4 férfi, 1 nő)
Íphigeneia
a tauroszok között, Íphigeneia
Auliszban:
Színházi kalauz, I. kötet.
Szerkesztette
Vajda György Mihály és Szántó
Judit.
Negyedik, bővített és
átdolgozott
kiadás. Gondolat. Budapest, 1981
Rajzfilm… helyeslően, ez a
halál.
Hiszem: TZ - öt dinár városba,
falnál;
no de engem a kábé - haszon
valaki az
ablakon. Szerencse, igen, hát én
is csak
- azért van……………
Zenta - Ada 1990-91.
Ezzel az epilógussal zártam hát annak idején a Kati a
tauroszok között című kisregényem…
S mint azt korábban már jeleztem is,
december 19-én este mi egy Quimby-koncerttel készültünk fel a Csillagok
háborúja – Az ébredő Erő vetítésére, hiszen másnapra volt előre megváltott
jegyünk. Nos, aznap este gyűjtöttem ezt be az Akvárium klubban:
Kerestem időközben egy videót is ehhez a bejegyzéshez, ha
már idáig jutottunk, ugye, találjunk a végére egy ürügyet, mintha arról
mesélnénk, vagy azt dolgoznánk fel, pedig mégsem, ez csupán a mellébeszélés
helye, de épp ezt szeretjük, épp ezt élvezzük benne most is, ezekben a
pillanatokban is; kerestem időközben egy videót, amolyan Szilveszterre valót,
az alkalomhoz illőt, kicsit talán vicceskedőt, kicsit humorosat, de azért
frenetikus hahotázásra éppenséggel ne készüljön, ne számítson egyelőre még
senki. Nem túl vallomásos a hangulatom máma…
Szóval megkerestem ezt a videót, a bejegyzés végén majd szépen
meg lehet nézni, le lehet játszani, ennyi. Mert Szilveszterkor, újévkor
mindenki szeret egy kicsit megfeledkezni magáról, engedd el a hajamat… ereszdelahajamat!
Ezért valami olyasmit kotortam elő, ami a maga módján illeszkedik is ehhez az
alaptézishez, ehhez az alapelváráshoz. Az internet pedig tele van mindenféle
viccesnek kikiáltott felvétellel, videóval, amelyek között hemzsegnek a
mindenféle balesetekről készült képsorok. Ezek némelyike valóban fájóan,
ordítóan Darwin-díjas, de hát most én mit csináljak, mit is tehetnék… Én csak
nagyon ritkán tudok nevetni ezeken, az ingerküszöbömet nemigen ugorják meg.
Nemigen lépik át.
Az ezen a felvételen megörökített kamionos sem egy észlény,
de ne én részletezzem, majd láthatja mindenki lentebb.
Addig pedig még ki kellene találnom, hogy tulajdonképpen
mihez is akarok én kezdeni ezzel a bloggal. Hogy mást ne mondjak, az egész
abból indult, hogy volt egy ötletem, egy elképzelésem, hogy írnék valamit,
valami egészen újat, újszerű megközelítésben a régi-régi kiemelt kedvencemről
és rögeszmémről, a Star Trekről, a csillagidőről és annak kiszámításáról,
viszonyrendszeréről az antik görögök olimpiai időszámításához, négyéves
ciklusairól, furcsa és egyedi világáról…
Különösebb okom nem volt rá, csak ötletem hozzá.
Ezért vágtam bele…
Mármint a cikk megírásába. Amikor pedig elkészültem vele – s
igazából már korábban, még munka közben – megfogalmazódott bennem, hogy nyitnom
kellene ennek a témának egy önálló blogot, s ha lesz valamim, bármim, ami
illeszkedik ehhez a témához, azt folyamatosan idegyűjteni. S jött aztán
december 18-a, Az ébredő Erő bemutatójának a napja, ha megvolt ez a blog, egy
ilyen témájú blog, akkor mindenképp úgy illett, hogy megörökítsem ezt a
dátumot, ezt az eseményt. Megtettem hát. Lemmy Kilmister váratlan halála szólt
bele aztán ismét ebbe a történetbe, s alakította tovább spontán ezt a
történetet, amelynek egyelőre még magam sem látom a végkifejletét. De ha már
itt tartunk, alapvetően mindenképp a tudományos-fantasztikus tematikánál, akkor
a valós űrkutatáson is ebben a blogban tartom majd rajta a szemem, hiszen
egyébként is folyamatosan rajta tartom (mert foglalkoztat… mert érdekel…), csak
ennek nem mindig van látszatja. Majd szépen lassan, s folyamatosan mostantól
lesz. S alapvetően hagyom, hogy a téma, a blog alakítsa ki önnön témáját,
szerkezetét, én csak néhány alapvető dolgoban befolyásolom, elsősorban
olyanokban, amelyek a kereteit meghatározzák. Hagyom, hagyni fogom, hogy
önmagát építse fel ez a történet, ahogy a csövön kifér, s csak a legfontosabb
elemeiben kanalizálom, de azt sem, sohasem túl erélyesen, lássuk, mi sülhet ki
belőle spontán módon, hova és meddig vezethet el bennünket.
Az adott tematikus keretek között. Amelyben mindennek a
meghatározója és mozgatórugója a Star Trek. Kapcsolódó elemként pedig a
tudományos-fantasztikum ezernyi oldalági mellékhajtása a Csillagok háborújával,
a Csillagközi szökevényekkel, a Csillagközi rombolóval, az Alfa holdbázissal,
az Orionnal, a Pirxszel és egyéb sorozatokkal. És persze az önálló
nagyfilmekkel az Űrodüsszeiától kezdve a Kapcsolaton át talán még A majmok
bolygójáig is. A blog fő meghatározója a filmművészet, a mozgókép lesz, és
habár a társművészetek teljes kibontakozási teret kapnak majd benne – ahogy
végül a teljes, Kati a tauroszok között című kisregényt is bemásoltam ide –, de
a szervező erő minden esetben a bejegyzés alján található (és egy-egy
alkalommal kötelezően, dogmaszerűen mindig csakis egy-egy…) videó lesz. Lehet
egy-egy bejegyzésben elhelyezve több tucatnyi kép (mint, ahogy már volt is…),
szerepelhet benne számtalan beszkennelt újság, könyv, képregény, de a végén
mindig csak egy videó, mert akkor így, erre a rendszerre támaszkodva építhetem
fel a blog szerkezetét. És helyet kaphatnak majd benne a mindenféle helyekről, de
elsősorban a közösségi portálokról átemelt beágyazások, amelyeket majd
ugyancsak igyekszem rendszerbe illeszteni, de már az eddigiekben is láthattuk,
hogy ezek segítségével is nagyszerűen el lehet mesélni mindenféle kapcsolódó
történeteket. Tehát éppen ezért a továbbiakban még alaposabban építek ezekre
is.
És lehet benne majd még bármi más is, ami menet közben az
eszembe jut, amihez menet közben kedvet kapok, s ami menet közben izgalmasnak,
érdekesnek, innovatívnak, kreatívnak tűnik majd.
Nagyjából ennyit tudtam most előkaparni gondolataimból ezzel
a bloggal kapcsolatban.
Ennek az évnek ma este vége lesz, ez a folyamat immáron
visszafordíthatatlan, ez van és ezt kell tudomásul vennünk. Ide kerül ki az
esztendő végére a punktum.
Tekintsük hát ezt a blogsorozatot a tévészériákhoz hasonlóan
egyfajta felvezetésnek, előjátéknak. Minisorozatnak.
Ez a nyolc rész, amit ebben az évben, decemberben
elkészítettem, a Csillagidőszámítás-blog összesen nyolc darabnyi pilótaepizódja.
Tesztalanyok… Tesztalapanyagok. És innen folytatjuk majd tovább… Valamikor.
egyszer még egészen biztosan.
Most pedig januárban tartok egy kis szünetet. Szükségem van
erre azért is, hogy egészen pontosan kitaláljam, meghatározzam és eldöntsem,
hogyan építgessem tovább a blogomat. Meg persze időközben majd előkészítek
néhány olyan dolgot is, amire a folytatáshoz szükségem lesz. Most ezt írom
majd, és nem verseket, nem regényeket.
Itt tartok hát most én, 2015 utolsó napján, egyelőre idáig
jutottam.
Ez volt tehát a 0. évad. Valamikor január végén kezdődik
majd az első évad epizódjainak rendszeres sugárzása ugyanezen a csatornán…
Remélem, hogy sok-sok évadot élünk majd meg együtt itt
együtt ebben a blogban.
Végül pedig lássuk akkor a fentebb beharangozott videót.
Utána pedig vessük bele magunkat a konfettiesőbe, közeleg az este, közeleg az
éjfél, immár a nyakunkra hágott 2016 dicső esztendeje, és tomboljuk végig az
éjszakát, amelynek nagyjából a félidejénél már minden okunk meglesz arra is,
hogy lapozzunk egyet a naptárban… Ha valaki pedig mégsem menne ma este bulizni,
akár az Akváriumba, akár máshová, annak ajánlom letöltésre A híd című svéd-dán
tévésorozat második évadát. Szilveszteri-újévi szórakozásnak az is kiváló…
