Lábnyomok a galaxis sarában

Lábnyomok a galaxis sarában

PlayStation 2 - reklámfilm (é. n.; 2000?)

„Ha magányos vagy, imádkozz azért, hogy valami olyan célt találj magadnak, amiért érdemes élni.”

(Dag Hammarksjöld)

Előre szólok, hogy ez a mai bejegyzés (blogposzt...) tulajdonképpen nem is lesz más, mint beágyazott megosztások gigantikus gyűjteménye. Nem lesz más, mert nem is szánom másnak. Kicsit talán öncélúságtól sem mentesen. Csak egy kis válogatás az elmúlt néhány nap hozadékából, hordalékából...

Az előzményekért persze tessék csak kattintgatni bőszen IDE, meg IDE és akár IDE is (mindenhol jó, de legjobb otthon...) Így aztán majd kiderül, és kontextusba helyezhető lesz minden.

Már csak azért is...

...hiszen a nyitóképünk, akármennyire megtévesztő is legyen a külcsín, nem azonos ám az előzővel, picinykét sem, még ha ezt is sugallná az első ránézés, az első felszínes benyomás, ami egyébként is csak az előítéletek lomha, otromba táptalaja, semmi más – Hiába ugyanis, hogy a jelenet ugyanaz, teljességgel azonos Jodie Fosterrel és Matthew McConaugheyvel (ők sem változtak egy fikarcnyit sem vasárnap óta…), sokszor mégis mérhetetlen különbségek adódhatnak ugyanannak a filmnek az eredeti és szinkronizált változata között… olykor akár tartalmilag is…

Miért is van akkor most mindez?

...talán azért is, mert rekordméretűre nőhet az ózonlyuk tavaszra az északi félteke felett. Legalábbis erről adott ki tudósítást a Magyar Távirati Iroda 2016. február 11-én, csütörtökön, hogy azt ne mondjam, ma. Ebből pedig kiderült, hogy korábban nem tapasztalt méretűre nőhet már az idén tavaszra az északi félteke feletti ózonlyuk, ami az itt élőknél márciusban és áprilisban jelentősen megnövelheti a bőrrák kialakulásának kockázatát.

Markus Rex, a karlsruhei Alfred Wegener sarkvidéki és tengerkutató intézet (AWI) munkatársa számolt be a veszélyről az intézet vizsgálatai alapján. Amennyiben a klímakörülmények nem változnak az északi sarkvidék felett, a veszélyes UV-sugárzás márciusban és áprilisban az északi féltekén olyan méreteket ölthet, mint máskor nyár közepén. Ráadásul mivel a nap nem fog égetőbbnek tűnni, mint egyébként, az emberek hamar leéghetnek a szabadban – mondta a szakértő. Elsősorban a világos bőrűek és a szabadban napvédelem nélkül játszó gyerekek kerülhetnek veszélybe. Az erős UV-sugárzás hatásaitól a növények és az Északi-tenger algái is szenvedhetnek, amelyek az egészen a bálnákig nyúló táplálkozási lánc alapját biztosítják. Az AWI szerint az Arktisz felett egy egyelőre stabil, alacsony légnyomású örvény alakult ki, amelyben húsz kilométeres magasságban szélsőséges, mínusz kilencven Celsius-fokos hőmérséklet uralkodik. Már mínusz hetvennyolc Celsius-fokon kialakulnak úgynevezett sztratoszférikus felhők, amelyek az emberi tevékenység következtében a környezetbe került fluorklór-szénhidrogének (FCKW-k) révén lebontják az ózont. Az FCKW-k önmagukban kisebb mértékben okoznak ózoncsökkenést, a nagy hideg hatására viszont agresszívvé válnak. Február közepéig „az ózon több mint egynegyede elbomlik” az északi sarkvidék felett az AWI szerint. A légköri körülmények arra utalnak, hogy az ózonbomlás mértéke még a 2010-2011-es télen mért eddigi csúcsot is túlszárnyalhatja. Az Arktisz feletti ózonrétegben 2011-ben akkora lyuk tátongott, mint Németország területének negyvenszerese. Ha a tartósan alacsony légnyomású örvény nem oszlik fel, Rex szerint jóval nagyobb lyuk alakulhat ki az ózonrétegben, amelynek hatásai akár Észak-Olaszországot is elérhetik. A kutatók egyelőre nem tudják megjósolni, hogy vajon még időben feloszlik-e az örvény – zárta nem túl kecsegtetően a jelentését 2016. február 11-én, csütörtökön, vagyis, hogy azt ne mondjam, ma délután háromnegyed kettő után négy perccel, tehát cs. e. 307115.7-kor a távirati iroda. Hát talán ezért is...

…meg vélhetően azért is, mert tegnap postán jártam számlákat befizetni, s a nagyon kedves ügyintézőnek bizony a feladatai közé tartozik (benne van a munkaköri leírásában…), hogy dolgavégeztével, dolgomvégeztével megkínáljon mindenféle sorsjegyekkel…

…választottam hát magamnak egyet; s akkor bizony még nagyon élt bennem a remény…

 

...meg hát igen, nagy valószínűséggel azért is, mert a Zorba, a görög című musicalt január 15-én mutatták be Szőcs Artur rendezésében a Miskolci Nemzeti Színházban. A darabban Gáspár Tibor (balra a második) alakítja Alexisz Zorba szerepét. Nádasy Erika (középen) Madame Hortense és Lajos András (jobbra a második) pedig Niko, az író szerepét alakítja Joseph Stein, John Kander és Fred Ebb musicaljében, amelynek fotóspróbáját január 12-én tartották. (Vajda János felvétele)

 Gáspár Tibor (középen) Lajos András (jobbra) a darab fotóspróbáján (Vajda János felvétele)

...meg azért is egészen biztosan, mert ezek itt csak egy régi koncertélményünk emlékképei, illetve azoknak most, Zentán újra fellelt dokumentumai...

Az emlékeknek persze - mint mindig - fonákjuk is van: fontos útbaigazítások a belépőjegy hátlapján...

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. január 30.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 11.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 10.

This is how you do it!
Közzétette: Sleepy Wings – 2016. január 3.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 10.

Mindig is sárga irigységgel néztem azokra a sokoldalú emberekre, akik mindenhez hozzá tudnak szólni; vagyis egyformán jó...
Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 9.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 9.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 9.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 9.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 8.

Az újvidéki Vojvodina focicsapata 1977-ben :-DAkkoriban még nekik szurkoltunk...
Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 8.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 8.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 11.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 6.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 6.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 6.

Húsz éve, 1996-ban történt valami az Újvidéki Színház kistermében. Ha nem is mindnekinek, de számunkra hatalmas esemény...
Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 6.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 6.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 5.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 5.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 5.

Sörreklám :-D
Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 5.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 4.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 4.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 4.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 4.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 3.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 3.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 3.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 3.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 3.

No, egy kis nosztalgia? :-D
Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 3.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 3.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 2.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 1.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 1.

...nek se kuha u sopstvenoj juhi. :-D
Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 1.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. február 1.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. január 30.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. január 30.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. január 30.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. január 30.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. január 30.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. január 30.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. január 30.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. január 30.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. január 29.

Közzétette: Szabó Palócz Attila – 2016. január 28.

Szóval ott tartottunk, hogy...

Miért is van akkor most mindez?

(És miért épp ebben a blogban?)

...talán azért is, mert egy rég nem látott kedves arc nézett vissza rám, ahogy tegnap az újságokat lapozgattam...

...hiszen sohasem tudhatjuk, hogy épp mi indít majd el egy-egy újabb gondolatmenetet, mi adja majd az újabb löketet, ötletet... (Haiman Éva: Mutáns influenzavírus fertőz világszerte, Magyar Idők, 2016. február 10.)


 …és persze tagadhatatlanul azért is, mert az újságoldalt, amelyen Somogyi Orsi fotóval, illusztrációként megjelent, alig tudtam begyömöszölni, beleerőszakolni a szkennerembe; vagyis igazából nem is tudtam, csak ennyi fért be a fedőlapja alá… így vagy úgy, de végül azért csak megoldottam okosba'... hogy még Matula bácsi is büszke lenne rám... no meg persze Bagaméri, 'ki a fagylajtját maga méri... Bloody Mary?!

…vagy talán éppenséggel azért, mert az ezernyi irányban széttartó figyelmünk bármiben megakadhat…

…és sohasem tudhatjuk előre, hogy ezúttal éppenséggel mi lesz az…

…vagy egyszerűen csak azért, mert megvásárolt a PlayStation ebben az összeesküvés-elméletben, lefizetett, hogy vigyem hírét a nagyvilágba, terjesszem az igét, reklámozzam, hogy mennyire nagyszerű, és ellenállhatatlan, és letaglózó, és busásan megjutalmaznak majd érte, illetve máris dagad a bankszámlám, az OTP sem győzi könyvelővel, jobban hízik, mint a kacsamáj a töméstől, máris megélem a Kánaánt, tejjel is, mézzel folyik megállítatlanul, és mindent maga előtt, maga körül az áradat… 

…meg valószínűleg azért is, mert visszaköveteli hazájának a világ egyik leghíresebb drágaköveként számon tartott Koh-i-Noor gyémántot a hetvenhat éves Dzsaved Ikbal Dzseffri pakisztáni ügyvéd és absztrakt festőművész…

…alkalmasint meg vélhetően azért is, mert továbbra sem látom semmi szükségét annak, hogy bármiféle magyarázatott is fűzzek ahhoz, hogy miért kerül ez most ide:

…amikor persze teljesen felesleges is volna… 

…és teljesen biztosra veszem, hogy szimplán csak azért is, mert hiába kapargattam le a tegnap vásárolt sorsjegyem, ugyanolyan lúzer maradtam, mint korábban is voltam, ebben aztán nincs semmi változás, sőt, jómagam semmi meglepőt sem látok ebben…

…meg igen, nos!, ha egyszer már játszunk, akkor nagyon is érdemes tisztában lennünk a játékszabályokkal…

NEM NYERT!

...akkor sem és azóta sem...

…igen, és minden bizonnyal azért is, mert a fenti összeállításból visszavonhatatlanul és hamisítatlanul kirajzolódik emberi tévelygéseim (gyarlóságaim…) bolygóközi pályája is… a kanyargós ösvények, amelyeket bejártam, kunkorodások és merevedések, felismerések és feledések, megkövesedések és jelenések… kiismerhetetlenségek és megfeneklések… lendületességek és begyöpesedések végtelen láncolata, amelyek csak úgy találhatnak maguknak érintkezési pontokat, mint – tudom, immár közhellyé koptatott, s mégis!, s akkor is – a saját farkába harapó kígyó…

…meg nagyrészt azért is, mert Hosszú Katinka épp ezekben a napokban vívja meg harcát a Sárkánnyal

...és talán azért is, mert ez még egy jó kedélyről árulkodó felvétel abból az időből, amikor ez a sárkányharc még nem kezdődött el... (Hosszú Katinka mellett balra Kiss László, jobbra pedig Shane Tusup...)

…végül pedig talán még azért is, mert előkerestem, megtaláltam, felkutattam ezt a régi reklámfilmet, amely még Szőke Laci közvetítésével került egykor hozzám, vagyis a látókörömbe, a megboldogult reggeles időkben, ő guberálta le valahonnan a világháló valamely rejtett ösvényeinek egyik zsákutcájában, s annak is a végén pókhálósodó, porosodó, egérrágta zugából, s amit sok-sok évvel ezelőtt, még 2007. október 6-án töltöttem fel videotáramba, a Videára (ahol persze azóta is folyamatosan új izgalmak – izgalmatosságok! – várják és fogadják az odalátogatókat…); előkotortam hát, és most a jeleket lesem benne jómagam is. A jeleket, amelyeket a most összegyűjtött, most a fentiekben beágyazott megosztásokban, posztokban, bejegyzésekben, hozzászólásokban hagytam el magam után (nem is titok, némelyiket bizony igencsak komoly célzatossággal…) egy, akár viszonylag rövidnek is mondható időszakban, az elmúlt néhány napban/hétben…

A sokszor üzenetértékű jeleket!

Amelyek persze néha hitvallásszerűek, hitvallásértékűek is egyben…

Mint holmi naplófájlok.

Mert hát akármit csináljunk is, jeleket, megfejthető nyomokat hagyunk el magunk mögött (teleszpemmeljük az életutunkat…), jártunkban is, meg keltünkben is, mint a meztelencsigák, ebben a virtuális valóságunkban. S tesszük ezt szinte úgy, hogy a valós, megfogható, húsvér lényünk sokszor rá sem ismer a virtuális térben bolyongó valónkra.

Melyik lehet hát az igazi?

Melyik az igazabb?

Tudunk még különbségeket tenni?

Meg tudjuk különböztetni a kettőt egymástól?

Képesek vagyunk szétválasztani az énjeinket?

A jelek közül – persze csak ha sikerül megfejtenünk azokat – mindez kiolvasható. A sorsjövendölések lakomára gyűlnek, a prezentációba pedig, amelyben minket ábrázolnak, végül úgyis beleroskadunk…

Vagy talán mégsem?
A jeleket elhagyjuk ugyan magunk után, mintha morzsákat szórnánk az útra, mint egy átlagos Grimm mesében, hogy valaki, hogy bárki, hogy az oly áhított segítő kéz és a még inkább áhított segítő szándék, a segítőkészség felfedezhesse az út porában, egy idő után talán már az aszfaltba is taposódva, esőtől áztatva, sárba döngölve, dagasztva, de mégis élénken, szembetűnően jelezve, hogy ehhez… ehhez a valamihez… ehhez az izéhez… igen, nos éppen ehhez nekünk épp most!, nekünk bizony volt valami közünk. Figyeljük hát meg együtt a jeleket – mert bizony, bizony mondom néktek, árulkodóak lehetnek:

(Folyt a kas, folyt a tyúk…)